„…Főhatalomváltozás ürügyén Erdélynek majdnem minden történelmi-kulturális emléket hirdető szobrát, domborművét, kegyeleti oszlopát megsemmisítették. Kölcsey márványalakját Szatmáron lenyakazták, Petőfi kőszemeit - fejéregyházi domborműveden, László! - fejszével verték ki. Érthető, barátom, hogy nemzeti pantheon-álom, térplasztika helyett a kisplasztikában bizonyítottad ragyogó képességeidet. Magad is, akár kiváló társaid. Ötvösművészet, ékszer, karperec, kösöntyű, függő, tenyérnyi plakett, fülcimpányi tér a sors által nem nyitott, szabad tér helyett.

A műfajhalmozás transzilván kényszer, ám a fölsorolt munkák művészi kivitele szépség és szellem, hagyományápolás. Oda mutat, ahol végül napjainkban, kedves ünnepelt barátunk, a sors számodra is teret nyitott, bár egyidejűleg nem nyitotta meg a mecénások zsebeit is. Lehetnek akár Michelangelóink is: nincsenek Gyula pápáink.

Mégis-mégis boldog voltam, hogy történelmi emlékezetünket gyógyító munkáid elkészülhettek. Szent Istvánod, Orbán Balázsod, Márton Áronod, Petőfi Sándorod, meggyalázott arcú mártírunk után a második, a marosvásárhelyi, hogy csak róluk szóljak most. Akik történelmi tarvágás után újból szálfanövekedést juttatnak eszünkbe, erdélyi magyarok drámai exodusában a szülôföld marasztaló vigaszát is jelzik.

Ha Petőfi bronzalakja itthon van Marosvásárhelyt: reményeinkben már Kossuth is földereng, aki Széchenyivel együtt hiányzik mellőle.

Ha Orbán Balázs otthon van a székely anyavárosban: visszatértének örömében a szobrász hatalmán is eltűnődhetünk. A legnagyobb székelyt, székelymagyart - Jókai, Kemény Zsigmond, Klapka mellett Victor Hugo is látta, csodálta. Mostantól kezdve bronzalakjában olyannak látjuk majd őt, amilyennek a hódolat és ragaszkodás érzelmeivel te örökítetted meg számunkra.

Emlékezetünket gyógyító cselekedet volt ez is. Ideje hát az elismerés mellett jókívánságomat hallatni. Nem puszta metafora, hanem botanikai közlés, miszerint van kaktuszféle, amelyik hetven év után virágzik. Ha elhagyott szép tavaszaid változataként ez a kaktusz-ígéret is kedvedre lenne: szívemből kívánom, kedves Hunyadi Laci, még sok-sok jubileumra.”

Sütő András, Hunyadi László 70. születésnapjára írt, Történelmi emlékezetünket gyógyító barátunk, Hunyadi László! című leveléből (marosvásárhelyi Népújság 2003. november 15., szombat)

1952 marosvásárhelyi Művészeti Líceum
1959 kolozsvári Ion Andeescu Képzőművészeti Főiskola szobrász szak
Mesterei: Bandi Dezső, Izsák Márton, Ion Irimescu, Kós András, Vetró Artúr, Szervátiusz Jenő

1995 Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Kolozsvári testvérek-díja
2005 Magyar Művészeti Akadémia Koller-díja
2009 Magyar Örökség-díj

1964 Csíkszereda
1970 Kolozsvár
1991 Marosvásárhely (ötvösmunkák)
2002 Kiskunfélegyháza
2003 Budapest (Székely Ház)
2003 Marosvásárhely
2004 Udvard (Szlovákia)
2006 Fertőszéplak
2006 Alsóőr (Ausztria)

1951 Marosvásárhely
1957 Kolozsvár (iparművészeti kiállítás)
1959 Marosvásárhely (tartományi tárlat)
1960 Marosvásárhely (tartományi tárlat)
1961 Marosvásárhely (tartományi tárlat) - Bukarest (portré kiállítás)
1962 Bukarest (portré kiállítás)
1963 Marosvásárhely (tartományi tárlat) - Kolozsvár (iparművészeti kiállítás)
1964 Marosvásárhely (tartományi tárlat) - Bukarest (országos biennálé)
1965 Marosvásárhely (tartományi tárlat) - Marosvásárhely (Tavaszi Szalon)
1966 Marosvásárhely (tartományi tárlat) - Marosvásárhely (Tavaszi Szalon)
1967 Marosvásárhely (tartományi tárlat)
1968 Marosvásárhely (megyei tárlat) - Bukarest (országos biennálé)
1969 Marosvásárhely (megyei tárlat) - Bukarest (országos iparművészeti triennálé)
1970 Marosvásárhely (megyei tárlat) - Bukarest (megyeközi tárlat)
1971 Marosvásárhely (megyei tárlat)
1972 Marosvásárhely (tartományi tárlat)
1973 Marosvásárhely (tartományi tárlat)
1974 Marosvásárhely (tartományi tárlat)
1976 Marosvásárhely (Tavaszi Szalon) - Marosvásárhely (megyei tárlat)
1977 Bukarest (Románia függetlenségének centenáriuma) - Marosvásárhely (megyei tárlat) –
      Bukarest (országos kiállítás)
1978 Marosvásárhely (Világ és Jel, megyeközi tárlat) - Marosvásárhely (megyei tárlat)
1979 Marosvásárhely (iparművészeti kiállítás) - Kolozsvár (megyeközi tárlat) –
      Marosvásárhely (megyei tárlat)
1980 Marosvásárhely (A központosított dák állam létrehozásának 2050. évfordulója)
1981 Marosvásárhely (megyei tárlat)
1983 Lablonek (Csehszlovákia - nemzetközi ékszerkiállítás ) - Marosvásárhely (A román
      nemzeti állam megalakításának 65. évfordulója)
1984 Marosvásárhely (megyei tárlat)
1986 Marosvásárhely (iparművészeti kiállítás)
1989 Marosvásárhely (megyei tárlat)
1990 Marosvásárhely (tartományi tárlat)
1991 Marosvásárhely (tartományi tárlat)
1992 Marosvásárhely (tartományi tárlat)
1993 Keszthely és Zalaegerszeg (13 + 1 marosvásárhelyi képzőművész)
2004 Zalaegerszeg és Gödöllő (Természet és történelem, Abonyi Zsuzsával)

Nyilka Róbert síremlék (márvány, 1963), Marosvásárhely, Református temető
Laczkó Júlia síremlék (márvány, 1964), Kolozsvár, Házsongárdi temető
Cantata profana, dombormű (kő, 1968), Szalárd
Petőfi Sándor emlékmű (kő, 1969), Fehéregyháza, Ispánkút
Barabás Miklós mellszobor (márvány, 1970), Kézdimárkosfalva
Nemzeti Színház bejárata (fém, 1971), Marosvásárhely
Benedek Elek szobor (kő, 1976), Gyergyószárhegy, Szoborpark
Ballada szobor (kő, 1977), Gyergyószárhegy, Szoborpark
Dombormű (vörösréz, 1978), Marosvásárhely, Nyári színház
1848-as agyagfalvi Székely Nemzetgyűlés emlékmű (kő, 1980 - Kulcsár Béla tervei után Kiss
      Leventével közösen), Agyagfalva
Csillár (fém, üveg, 1982), Marosvásárhely, Házasságkötő terem
Hegyi Lajos síremlék (márvány, 1990), Marosvásárhely, Katolikus temető
Apor Vilmos püspök mellszobra (kő, 1992), Segesvár
Bözödi György dombormű (bronz, 1993), Bözöd
Szabédi László dombormű (bronz, 1994), Szabéd
Orbán Balázs egész alakos szobra (bronz, 1994), Székelyudvarhely
Márton Áron püspök mellszobra (bronz, 1995), Székelyudvarhely
Sükösd Ferenc dombormű (1995), Alsósófalva, Sükösd - emlékház
Kemény János dombormű (bronz, 1996), Marosvécs
Wass Albert síremlék (bronz, 1998), Marosvécs, Erdélyi Helikon emlékpark
500 éves fennállás emlékműve (bronz dombormű, 1997), Ákosfalva
Múzsa szobor (kő, 1999), Hajdúház
Bernády György dombormű (bronz, 1999), Marosvásárhely
Haynald Lajos bíboros egész alakos szobra (bronz, 1999), Kalocsa
Petőfi Sándor egész alakos szobra (bronz, 2000), Marosvásárhely
Román Viktor szobor (bronz, 2000 - készült: 1955), Homoródszentmárton, Unitárius
      templomkert
Szent István mellszobra (bronz, 2000), Marosszentkirály
Horváth István dombormű (bronz, 2001), Magyarózd
II. Világháború áldozatainak emlékműve (kő, 2001), Keszthely
Bordi András dombormű (2002), Héderfája
Petőfi Sándor mellszobra (bronz, 2002), Kiskunfélegyháza
Hunyadi Károly dombormű (bronz, 2003), Keszthely, Agrártudományi Egyetem
Szent Márton dombormű (bronz, 2003), Winden am See (Ausztria), Katolikus templom
Wass Albert dombormű (bronz, 2005), Debrecen, Agrártudományi Egyetem
Szent István egész alakos szobra (bronz, 2005), Kiskunfélegyháza
Wass Albert dombormű (bronz, 2006), Budapest, XlV. ker., Kassai tér
Petőfi Sándor dombormű (bronz, 2006), Segesvár, Eliada Főgimnázium
Széchenyi Ferenc dombormű (bronz, 2006), Fertőszéplak, Katolikus templom bejárata
Petőfi Sándor dombormű (bronz, 2006), Fehéregyháza, Magyar Ház
Móra Ferenc dombormű (bronz, 2006), Kiskunfélegyháza, Szabadidő Park
Pongrácz Gergely dombormű (bronz, 2006), Kiskunmajsa, 56-os múzeum és nyári tábor

Romániai Képzőművészek Szövetsége (1990-1994 között a szövetség marosvásárhelyi fiókjának elnöke)
Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége
Barabás Miklós Céh
Magyar Művészeti Akadémia

Munkahelyek

1959-től a marosvásárhelyi bábszínház báb és díszlettervezője
1960-tól a marosvásárhelyi Művészeti Népiskola tanára
1961-től a marosvásárhelyi Művészeti Középiskola tanára
1979-től teljességgel az alkotómunkának szenteli életét

„Valamiféle eltéphetetlen folytonosság érzését sugallják a domborművek, a szarvasos, pávás, bikás motívumok, a rovásírásos díszítmények, a rézbe vésett, kalapált, inkább költött, az ötvöstálakba beleálmodott régi címerek, és az is külön öröm, hogy tudom, a legtöbb darab keletkezési éve 1990 vagy 1991. A legújabb munkákon egyre több a sima felület, kevesebb rajtuk a cizellálás, és érdekes, így még hatásosabbak, a felületek ritmusa mozgalmasabb, mint a régebbi aprólékosabban megmunkált rézvereteken, tálakon és plaketteken. Ez alkalommal módosul a szavak jelentése, mert mit tesz az, hogy régebbi vagy újabb? Az ötvösmunka szinte időtlen, beláthatatlanul kortalan. Évszázadokkal mérhető ezek élete. Kései kornak üzen a művész a nemes rézbe plántált, ércbe, ezüstbe, aranyba faragott „szöveggel”. Jelképértéke lehet annak is, hogy az erdélyi Hunyadi László képzeletét a kilencvenes évek fordulóján már nem a kerekded idomú lányok és nem a kecses szarvasok, hanem éppen a keszeg és elszánt, groteszk lovasok, Don Quijoték alakja foglalkoztatja. Munkáiban egyre kevesebb a humor és egyre több a rezignáció. Különben Hunyadi László munkáit, nevét és mesterjegyeit már régóta nemzetközi katalógusok kodifikálják.
Íme, valami, ami megmarad a mából, amikor már hírünk-hamvunk se lesz, ezek a munkák dacolnak az idővel, elbeszélve a kései koroknak, hogy 1991-ben még itt voltunk, itt éltünk és közülünk egy kiváló ember ilyen remekműveket tudott alkotni.”

(Marosi Ildikó: Üzenet kései koroknak, Romániai Magyar Szó, 1991. júl. 27-28.)